Rendezvényekről

Három nap Béke és Zene, avagy Sex, Drugs and Rock’n’Roll

Fikcionális nekifutás: Kilométeres kocsisor húzódik a New York állambeli Bethel városa mellett. Színkavalkád az egész, az autók majdnem a semmibe húzódnak Max Yasgur 240 hektáros farmjától, de ez az egész nem olyan, mint egy mindennapi dugó. Nem, az emberek nem az autóban ülnek, ordítozva és idegeskedve, hogy elkésnek a munkahelyről, vagy nem jutnak el időben egy megbeszélt találkozóra. Hosszú hajú fiatalok zsongnak a járművek körül, vagy akár rajta is, az egész utcát összefoltozott trapéznadrágok, hímzett blúzok és tölcsérujjak töltik be.

Révbe értem!

Idén bevállaltam egy tábort. Jobban mondva bevállaltunk, én és a húgom. Eleinte nagyon érdekesnek találtam, és vártam, hogy elkezdődjön. Aztán ahogy közeledett az indulás napja, egyre kevesebb érdeklődést mutattam a tábor iránt. Vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt féltem, mert a testvéremen kívül senkit sem ismertem, másrészt vártam, mert a tábor ígéretesnek hangzott. Legalábbis a programok.

Cucu tiszteletére

Július 15.-17. között megszervezésre került az első Kaleidoszkóp tábor. Helyszínként egy Jósikafalva melletti, kis, faházas táborhelyet választottunk ki. Hamar rá kellett jönnünk, hogy az áhított hely semmilyen összeköttetésben sincs a civilizációval, tehát se vonat, se busz, se egyéb tömegközlekedési eszköz nem közelíti meg.

Lelkeink még mindig szépek…

Az idén először nekem is megadatott az a különleges alkalom, hogy részt vegyek az Aranka táborban. Elsőbálozó voltam. Vasárnap este úgy mutatkoztam be, hogy: “Sziasztok, Jeles vagyok! Utálok beszélni, főleg magamról.”. De aztán pár nap múlva rájöttem, hogy nincsen semmi, amit szégyellni tudnék, hogy ott pont olyannak fogadnak be, amilyen vagyok – s még a szerencsétlen vers próbálkozásaim is értékelik.