Kreatív írás

Takarni akaró

És akkor leszedted a fáról a levelet, a farzsebedbe raktad: őszt akartál a Mátyás téren, a Szent Mihály tetejére. A zuhanyzódból elhoztad mellé az esőt is, felragasztgattad szépen a cseppeket az égre: így készültél az őszre, nyár közepén.

Jelek

Csend és semmi más: így kezdődött. A becsukódó ablak visszatükrözte a nő alakját az üvegen. Piros rúzs volt ajkán, kifestett szemekkel, kócos hajjal nézte önmagát benne. Arcán olyan szomorúság ült, melyet szavakba önteni nem lehetett.

Dimenziók

Reggel 7:25 *bip bip bip bip*. Lezárom. 7:45 *bip bip bip bip*. Lezárom. 8:10, kinyitom a szemem. Oh, remek, megint el fogok késni a munkából! Ma megint azzal a mogorva karmesterrel fogunk dolgozni… Remek, remek, remek! Ennél jobb nem is lehetne! mondom magamban miközben nagy nehezen kikászálódok az ágyból.

Tükör

A tó vizéről mindig tisztán verődik vissza a napfény. A tó felszíne nem hazug, nem galád, csak igazságot fröcsköl vissza. Amíg te köveket dobálsz bele, hogy a fülledt nyár melegében lehűtsd magad, addig bántalmaidból megnövekszik.
Nem mondok sokat, de a tó vize egyre apad. Nem is szárad, nem vész csak
úgy el, inkább elfolyik, lassacskán csordogál, egészen addig, míg teljesen ki nem szárad. Egyre több benne a kő, a Nap erősebben és erősebben szúrja át rajta
sugarait, jobban húzza le az alját mások önkényes pancsolása. De te csak figyelj.

Virágárus

Minden vasárnap igyekszem kimenni nagytata sírjához. A temető nagyon közel van a lakásunkhoz. Kicsi szombatista temető. Mikor odamegyek, mindig viszek magammal egy ollót. Anya sásliliomot ültetett a földkupac tetejére. A sírkövet nyáron vesszük meg. Mikor kigyűl rá a pénz.

Zugivók

Ez nem vendéglő. Fizetsz és iszol, nem fordítva.
Habozva odaadom a tízesem Marcinak, elveszi, a pultra dobja. Leülünk a sarokban levő asztalhoz. Marci nagyot kortyol az olcsó bádogos söréből. Rám néz, leolvasom tekintetéből, hogy meg kellene bontsam az enyémet is. Meg kellene bontsam a hideg sört, lendületesen meghúzzam, majd egy elégedett vagy vagány mosoly kíséretében sóhajtanom kellene. De nem.

Lora abrupta

Bocs, véletlen volt – mondta, majd szemét lesütve ballagott tovább, és a buszmegállóban a következő húsz percben idegességtől remegő lábakkal próbálta racionálisan felmérni, mennyi ideig lesz megbélyegezve a véletlen mozdulata miatt. Így is mélységesen meglepődnek az iskolatársai, mikor “a freak megszólal”, így pedig, hogy mellé egy elég esetlen mozdulatot is társított, biztos volt benne, hogy egy darabig beszédtéma lesz. Látta magában az ítéletet sugárzó tekinteteket, a lenéző arckifejezéseket.