Az utca népe

Hírnév, izzadság és KMDT

Mindenki tehetséges valamiben. Van aki 2 óra alatt leszalad egy maratont, van aki gyorsabban számol mint egy gép és van aki az orrán tud egyensúlyozni három közepes vagy kicsi néró rezisztens csemegeszőlőt. Az olvasónak is van tehetsége, ebben biztos vagyok. De ha mindenkinek van tehetsége, miért nem híres és sikeres mindenki? Nos, a kérdésre a válasz szerintünk a bátorságban rejlik.

Ugatnak a virágok az utcán

Vannak bizonyos helyzetek, amikor olyan vagy, mint egy rossz bakelit lemez: lefagysz és nem tudsz újból elindulni. Ezt kiválthatja egy feléd lőtt „golyó”, ami akár egy rossz megjegyzés, egy megvető pillantás az utca túlsó oldaláról vagy akár egy emberke, akinek éppenséggel kötődhetnékje van, te pedig, szegény áldozat, rosszkor voltál rossz helyen.

Nem létezik „eddig, s ne tovább” se

Szerinte túlreagálod. És szerinte is. Lassan meghátrálsz, elalszik benned a kétségbeesett harag, és már nincs szükséged arra, hogy megnyugtasd önmagad. Nem ismételgeted többé magadban, hogy Majd legközelebb, majd, ha felnövök, majd, ha valóban kiérdemlem a tiszteletet. Elhallgatsz, már nem is legyintesz, noha legbelül tisztában vagy vele, hogy ehhez nincs joga, a törvény szerint nincs. Nagyon jól tudod, mégsem teszel ellene semmit, mert szégyenteljes, mert mindenki szemében gyenge leszel, mert tulajdonképpen nincs jogod hozzá, hiszen a szülőd. Ő hozott világra, neki köszönheted a nyomorult kis életed, nem? Hálásnak kéne lenned ahelyett, hogy feleselsz és okoskodsz. „Mit tudsz te bármiről is, he?” – visszhangzik a fejedben.

Konzervesdoboz és forgalom

A félálomból egy mentő szirénája zökkent ki, hirtelen azt sem tudom, hogy hol vagyok. Meglepődve észlelem, hogy a fülembe sugárzott hard rock ellenére milyen könnyen álomba szenderültem.