Kártieri diskurzus

Film és sorozatnéző szokásaink

Manapság, a korban ahol a fiatalabb generációk több elektronikus készüléket láttak már életükben, mint könyvet, hatalmas százalékban nő a filmet vagy sorozatot nézők száma. Mitől jó egy film?

Decemberi forgatókönyv

25-én realizálják az emberek, hogy már csak egy hét van hátra ebből az évből. Még egy év eltelt. Persze változtak a dolgok, és változtunk mi is, csak az élet értelmének illúziója és az elfelejtett újévi fogadalmak hitetik el, hogy minden jó ugyanúgy.

Hírnév, izzadság és KMDT

Mindenki tehetséges valamiben. Van aki 2 óra alatt leszalad egy maratont, van aki gyorsabban számol mint egy gép és van aki az orrán tud egyensúlyozni három közepes vagy kicsi néró rezisztens csemegeszőlőt. Az olvasónak is van tehetsége, ebben biztos vagyok. De ha mindenkinek van tehetsége, miért nem híres és sikeres mindenki? Nos, a kérdésre a válasz szerintünk a bátorságban rejlik.

Nem leszel soha zongorista

Igaza volt. Vizsgateremben ültem, haragudtam a világra, és hallgattam, ahogy az akkori zongora tanárom szid. Akkor kerültem be egy ördögi körbe. Engem szidtak, én pedig sírtam vagy éppen nem érdekelt. Aznap, miközben néztem ki a fejemből, meghallottam azt a kérdést, aminek az emléke még mai napig is fáj egy csöppnyit.

Személyre szabott álmok

Mit hoz a holnap? Tulajdonképpen mindegy. Lényeg, hogy eljöjjön, hogy bele tudjunk fokozatosan mosódni. Belemosódni egészen addig, míg már a holnaputánra gondolunk, abban tervezzük előhívni azt a hálás lelkületet, amit a máért kellett volna elültetnünk magunkban.

Önálló gondolkodás

A humanizmus egyik alap tétele az önálló gondolkodás. Bár a humanizmus már több száz éve bekebelezte a világot, vajon mennyien sajátíthattak el ezt a képességet?

Egy nap a Nemzeti Galériában

A budapesti Magyar Nemzeti Galériában általában érdekes időszakos kiállításokhoz szokhattunk hozzá. Az idén nyáron is kitettek magukért a múzeum dolgozói, a Szürrealista mozgalom Dalítól Magritteig kiállítás megkapó és komplex.

Ugatnak a virágok az utcán

Vannak bizonyos helyzetek, amikor olyan vagy, mint egy rossz bakelit lemez: lefagysz és nem tudsz újból elindulni. Ezt kiválthatja egy feléd lőtt „golyó”, ami akár egy rossz megjegyzés, egy megvető pillantás az utca túlsó oldaláról vagy akár egy emberke, akinek éppenséggel kötődhetnékje van, te pedig, szegény áldozat, rosszkor voltál rossz helyen.

Liberté

Liberté, égalité, fraternité, a jól ismert francia jelmondat melyet Antoine-François Momoro nyomdásznak köszönhetünk és melyet Robespierre használt először beszédében.

Nem létezik „eddig, s ne tovább” se

Szerinte túlreagálod. És szerinte is. Lassan meghátrálsz, elalszik benned a kétségbeesett harag, és már nincs szükséged arra, hogy megnyugtasd önmagad. Nem ismételgeted többé magadban, hogy Majd legközelebb, majd, ha felnövök, majd, ha valóban kiérdemlem a tiszteletet. Elhallgatsz, már nem is legyintesz, noha legbelül tisztában vagy vele, hogy ehhez nincs joga, a törvény szerint nincs. Nagyon jól tudod, mégsem teszel ellene semmit, mert szégyenteljes, mert mindenki szemében gyenge leszel, mert tulajdonképpen nincs jogod hozzá, hiszen a szülőd. Ő hozott világra, neki köszönheted a nyomorult kis életed, nem? Hálásnak kéne lenned ahelyett, hogy feleselsz és okoskodsz. „Mit tudsz te bármiről is, he?” – visszhangzik a fejedben.