Eme bájos rendszerünkről…

Itthon, és máshol

Sokan belegondolunk, hogy milyen lehet a tanítás más országokban. Vajon Romániában miért nem olyanok a körülmények, hogy a tanítási rendszert minimálisan megváltoztassák, jobbá téve a diákok életét?

Könnyebben is lehetne

Az elmúlt néhány évben egyre több erdélyi szülő dönt úgy, hogy gyermekét kilencedik osztálytól átíratja a magyarországi oktatási rendszerbe. Ez a jelenség összetett okoknak köszönhető.

Hogyan tanuljunk: mint egy gép, vagy mint egy ember?

Biztos megtörtént már valamennyiünkkel, hogy készülnünk kellett valamire egy tantárgyból (legyen az felmérő, felelés vagy akár vizsga) és készültünk is, viszont miután az adott órán megfeleltünk a feltételeknek és megkaptuk az ezért megérdemelt jegyünket, az a sok információ, amit még a nagy nap előtt porszívóként szívtunk magunkba csak azért, hogy majd órán szóról szóra visszaadjuk, egyik napról a másikra úgy repült kifelé a szürkeállományunkból, mint ahogyan bement, sőt, talán egy picit gyorsabban.

Börtön, vagy a legkedvesebb hely számunkra?

Megébredtem. 7:24. Az éjjeli peda már ordít rám. Hat percem van elkészülni, és ezen kívül még büdös is vagyok… fene, amúgy sincs meleg víz… Ha a zuhanyt meg is spórolom, két perc az öltözés, két perc alatt megmoshatom a fogam. És még van két percem, hogy nyugodtan visszafeküdjek, és nyugodtan aludjak ameddig a takarítónők egy erősen elnyúzott „Békesséégeeet!”-tel fel nem ébresztenek.

Stuck in the system

Licis éveim alatt talán egy nap sem telt el úgy, hogy ne szidtuk volna az oktatási rendszert. Volt, hogy viccelődve, volt, hogy elégedetlenségből és volt, hogy kínból. A rendszer az egyensúlyt kéne fenntartsa, hiszen ezért vannak szabályok. De mi van akkor, mikor hirtelen az áldozatai leszünk?