Diák tanács

Hátra hagyott nyomok

Gyorsan görgetek a facebookon. Tele life event-ekket, melyek azt hirdetik, hogy melyik ismerősöm melyik egyetemre jutott be. Közben eszembe jut egy idézet amit a napokban olvastam. Babits szavai felelevenítik bennem az idáig megtett út eseményeit. Ahhoz, hogy társaimmal együtt most már az egyetemen és egyéb felnőttes dolgokról agyaljunk, szükség van az előzményekre is.

Tetteink beszélnek helyettünk

Kommunikáció. Mindenki láthatott, vagy hallhatott már arról, ahogy az őskorban, még a nagymama idejében összeültek a traccsolásra vágyakozó nők a szövődében, vagy amikor nyári hűvös estéken a fiatalok a cseresznyefa árnyékában megosztották szívük vágyait. A nyolcvanas évek Amerikájában, amikor a lelkünk problémája megoldódott egy sörrel az autó háztetőjén, a fakunyhóban azzal a két baráttal és az ezernyi gondolattal, amit könnyen kiadott a lélek, mert láttad, hogy a csillagok ezüstfényben égnek, nem volt gátlás és nem volt megfelelési kényszer, s mert megbocsáthattál bárkinek akár hetvenhétszer. Ahogyan telt az idő, a természet fényei lankadni kezdtek, az autó rozsdásodni, a fakunyhó korhadni kezdett és legvégül a cseresznyefa is feladta, mivel látta, hogy már senki nem akar alatta titkokat mesélni és szíveket gyógyítani. Ágai a város fényében elhajlottak.

Hogyan tanuljunk: mint egy gép, vagy mint egy ember?

Biztos megtörtént már valamennyiünkkel, hogy készülnünk kellett valamire egy tantárgyból (legyen az felmérő, felelés vagy akár vizsga) és készültünk is, viszont miután az adott órán megfeleltünk a feltételeknek és megkaptuk az ezért megérdemelt jegyünket, az a sok információ, amit még a nagy nap előtt porszívóként szívtunk magunkba csak azért, hogy majd órán szóról szóra visszaadjuk, egyik napról a másikra úgy repült kifelé a szürkeállományunkból, mint ahogyan bement, sőt, talán egy picit gyorsabban.

Éljünk

Azt veszem észre, hogy a velem egykorúak nagy része nem él. Ezt persze nem szószerint kell érteni. Mi, fiatalok, véleményem szerint, csak azt csináljuk átalában, amit mondanak nekünk, ezért egy olyan úton haladunk, amit nem saját magunk, hanem valaki nagyobb és erőteljesebb gondolt ki nekünk.

Ha te nem, ki más?

Líceumi diákként lassacskán ideje annak, hogy elkezdjünk gondolkodni karierrünkön. Sokan közülünk Kolozsváron fognak maradni egyetemet végezni. Viszont amikor arról van szó, hogy mi jön utána, nem kérdéses: valamilyen szinten mindenkiben megfogalmazódott az a gondolat, hogy “külföldön jobb lenne”.

Készülj okosan!

Folyamatos készülődésben vagyunk. Felelés, felmérő, félévi. Úgy igazán nem vagyunk tisztában azzal, hogy sok mindent miért kell ismernünk, a szemünk előtt csak a rövidtávú cél lebeg: túllenni az éppen következő megmérettetésen.