Hírnév, izzadság és KMDT

Mindenki tehetséges valamiben. Van aki 2 óra alatt leszalad egy maratont, van aki gyorsabban számol mint egy gép és van aki az orrán tud egyensúlyozni három közepes vagy kicsi néró rezisztens csemegeszőlőt. Az olvasónak is van tehetsége, ebben biztos vagyok. De ha mindenkinek van tehetsége, miért nem híres és sikeres mindenki? Nos, a kérdésre a válasz szerintünk a bátorságban rejlik.

Nem leszel soha zongorista

Igaza volt. Vizsgateremben ültem, haragudtam a világra, és hallgattam, ahogy az akkori zongora tanárom szid. Akkor kerültem be egy ördögi körbe. Engem szidtak, én pedig sírtam vagy éppen nem érdekelt. Aznap, miközben néztem ki a fejemből, meghallottam azt a kérdést, aminek az emléke még mai napig is fáj egy csöppnyit.

Mit is tanulunk mi?

Mit is tanultam én 12 év suli alatt? Nagyon jó kérdés. Megtanultam, hogy Janus Pannonius disztichonban írt versei többnyire magányt sugallnak; hogy a predesztináció az az elv, amely szerint a cselekedettől függetlenül minden embernek el van rendelve, hogy üdvösség vagy kárhozat lesz a jussa. Kívülről fújtam a szorzótáblát, kivéve a 8-ast, azt mai napig nem tudom; valamiért antipatikus nekem.

Üzenet neked, a tizenkettedikesnek

Tizenkettedikes vagyok. Még van körülbelül egy évem, ameddig leadom a vizsgákat, és MÁR teljesen szerteszét áll a fejem. Pedig még csak most kezdődött el a tanév… Ha te is végzős vagy, tudod milyen érzés ez. Akkor is, ha humános, reálos, közgázos vagy bármilyen más profilú osztályba jársz még egy utolsó évet, a kínlódás és a stressz ugyanúgy ott van. De van valami, amit az eddigi sulis évek alatt és az utóbbi hetek során megtanultam erről az évről, és elmondanám neked…

Ne merülj le!

Mint egy nyílvessző, olyan sebességgel fúródott bele a nyárba az iskolakezdés. Lassan egy hónapja tart, hogy hajnalok hajnalán felkelünk és reggel 8kor újból a suli padjában ülünk. Lassan a meleg nap sugarai is a felhők mögé fognak bújni, a vénasszonyok nyara is az utolsó lépéseit teszi meg. Ahogy a trikó átválik pulcsivá, az energia is lehámozódik.

Önálló gondolkodás

A humanizmus egyik alap tétele az önálló gondolkodás. Bár a humanizmus már több száz éve bekebelezte a világot, vajon mennyien sajátíthattak el ezt a képességet?

Save the world avagy az új trend

Gondolom sokan találkoztak már olyanokkal a közösségi médiákon, akik előszeretettel osztanak meg olyan, mások által kiposztolt bejegyzéseket, amik a bolygónk rossz létéről szólnak. Én ilyenekkel, romániai ifjakkal, főleg Instagramon találkoztam. Tele van a történetük haldokló állatokkal, főleg teknősökkel, növényekkel vagy olyan bejegyzésekkel, amik sok mennyiségű kedvelésekért ültetnek fákat vagy tisztítanak ki területeket, amitől úgy tűnik, mintha minden tőlük telhetőt megtennének a Föld érdekében, közben ez a legtöbbjükre nem érvényes.

Hátra hagyott nyomok

Gyorsan görgetek a facebookon. Tele life event-ekket, melyek azt hirdetik, hogy melyik ismerősöm melyik egyetemre jutott be. Közben eszembe jut egy idézet amit a napokban olvastam. Babits szavai felelevenítik bennem az idáig megtett út eseményeit. Ahhoz, hogy társaimmal együtt most már az egyetemen és egyéb felnőttes dolgokról agyaljunk, szükség van az előzményekre is.

Tetteink beszélnek helyettünk

Kommunikáció. Mindenki láthatott, vagy hallhatott már arról, ahogy az őskorban, még a nagymama idejében összeültek a traccsolásra vágyakozó nők a szövődében, vagy amikor nyári hűvös estéken a fiatalok a cseresznyefa árnyékában megosztották szívük vágyait. A nyolcvanas évek Amerikájában, amikor a lelkünk problémája megoldódott egy sörrel az autó háztetőjén, a fakunyhóban azzal a két baráttal és az ezernyi gondolattal, amit könnyen kiadott a lélek, mert láttad, hogy a csillagok ezüstfényben égnek, nem volt gátlás és nem volt megfelelési kényszer, s mert megbocsáthattál bárkinek akár hetvenhétszer. Ahogyan telt az idő, a természet fényei lankadni kezdtek, az autó rozsdásodni, a fakunyhó korhadni kezdett és legvégül a cseresznyefa is feladta, mivel látta, hogy már senki nem akar alatta titkokat mesélni és szíveket gyógyítani. Ágai a város fényében elhajlottak.

Itthon, és máshol

Sokan belegondolunk, hogy milyen lehet a tanítás más országokban. Vajon Romániában miért nem olyanok a körülmények, hogy a tanítási rendszert minimálisan megváltoztassák, jobbá téve a diákok életét?