Kiemelt cikkek

Hátra hagyott nyomok

Gyorsan görgetek a facebookon. Tele life event-ekket, melyek azt hirdetik, hogy melyik ismerősöm melyik egyetemre jutott be. Közben eszembe jut egy idézet amit a napokban olvastam. Babits szavai felelevenítik bennem az idáig megtett út eseményeit. Ahhoz, hogy társaimmal együtt most már az egyetemen és egyéb felnőttes dolgokról agyaljunk, szükség van az előzményekre is.

Nem létezik „eddig, s ne tovább” se

Szerinte túlreagálod. És szerinte is. Lassan meghátrálsz, elalszik benned a kétségbeesett harag, és már nincs szükséged arra, hogy megnyugtasd önmagad. Nem ismételgeted többé magadban, hogy Majd legközelebb, majd, ha felnövök, majd, ha valóban kiérdemlem a tiszteletet. Elhallgatsz, már nem is legyintesz, noha legbelül tisztában vagy vele, hogy ehhez nincs joga, a törvény szerint nincs. Nagyon jól tudod, mégsem teszel ellene semmit, mert szégyenteljes, mert mindenki szemében gyenge leszel, mert tulajdonképpen nincs jogod hozzá, hiszen a szülőd. Ő hozott világra, neki köszönheted a nyomorult kis életed, nem? Hálásnak kéne lenned ahelyett, hogy feleselsz és okoskodsz. „Mit tudsz te bármiről is, he?” – visszhangzik a fejedben.

Hogyan tanuljunk: mint egy gép, vagy mint egy ember?

Biztos megtörtént már valamennyiünkkel, hogy készülnünk kellett valamire egy tantárgyból (legyen az felmérő, felelés vagy akár vizsga) és készültünk is, viszont miután az adott órán megfeleltünk a feltételeknek és megkaptuk az ezért megérdemelt jegyünket, az a sok információ, amit még a nagy nap előtt porszívóként szívtunk magunkba csak azért, hogy majd órán szóról szóra visszaadjuk, egyik napról a másikra úgy repült kifelé a szürkeállományunkból, mint ahogyan bement, sőt, talán egy picit gyorsabban.

Ha te nem, ki más?

Líceumi diákként lassacskán ideje annak, hogy elkezdjünk gondolkodni karierrünkön. Sokan közülünk Kolozsváron fognak maradni egyetemet végezni. Viszont amikor arról van szó, hogy mi jön utána, nem kérdéses: valamilyen szinten mindenkiben megfogalmazódott az a gondolat, hogy “külföldön jobb lenne”.

Készülj okosan!

Folyamatos készülődésben vagyunk. Felelés, felmérő, félévi. Úgy igazán nem vagyunk tisztában azzal, hogy sok mindent miért kell ismernünk, a szemünk előtt csak a rövidtávú cél lebeg: túllenni az éppen következő megmérettetésen.

Stuck in the system

Licis éveim alatt talán egy nap sem telt el úgy, hogy ne szidtuk volna az oktatási rendszert. Volt, hogy viccelődve, volt, hogy elégedetlenségből és volt, hogy kínból. A rendszer az egyensúlyt kéne fenntartsa, hiszen ezért vannak szabályok. De mi van akkor, mikor hirtelen az áldozatai leszünk?