Szürreális emberi létünk dimenziói – A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Alice című előadásáról

Bizonyára mindenki számára ismerős Lewis Carroll abszurd, nonszensz meseregénye, amely tulajdonképpen nem is gyermekeknek íródott, hiszen a tizenkilencedik századi angol író és matematikus művét az abszurdum előfutárának tekinti az irodalomtörténet. Mind ismerjük a kedves, álmodozó kislány szokatlan utazásának történetét egy képzeletbeli, és álomképekből összeálló dimenzióban, ami a mai napig nehezen felfogható az olvasó, befogadó számára.

Számos feldolgozása jelent meg, talán a legismertebbek a Walt Disney-rajzfilm, meg az élőszereplős film, Tim Burton rendezésében. De rengeteg más adaptáció is ismerősen csenghet számunkra. Alkotók ezreit ihlette meg ez a történet, sok száz Alice-feldolgozás látott napvilágot. De tud-e vajon újat mutatni a történet újabb adaptációja? Erre ad választ a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Bocsárdi László által rendezett Alice című előadása, mely az eredeti művet, az Alice Csodaországban-t viszi bravúros módon színpadra, olyan újszerű elemeket és technológiát alkalmazva, amelyek teljesen felfrissítik, újraértelmezik a jól ismert történetet. Az előadás minden téren a határok átlépésére fekteti a hangsúlyt, legyen szó akár a dimenziók, akár a gyermekkor és felnőtté válás közötti, a realitás és a képzelet, vagy az önnön határaink átszeléséről.

A Korodi Janka színművész által alakított főhősnőt végigkísérhetjük az önmegismerés, az identitás felfedezésének útján, amelyen mindannyiunknak át kell esnie az életben. A frappáns, ötletekben gazdag, erőteljes színészi játékok kitűnő fűszerezésül szolgálnak az alapból színkavalkádhoz hasonlítható történethez. A színművészeknek már-már részükké vált a szerepük. A fantasztikus előadás hangulatához a sZempöl Offchestra nonkonformista, erőteljes, Lewis Carroll világához méltóan a földtől elemelkedő, kaotikus zenei kísérete. A történet és a zenei aláfestés tökéletes szimbiózisban működnek, egy zavaros harmóniát hozva létre. Kiss Zsuzsanna jelmeztervező szürreális, szárnyaló jelmezei remekül sugallják a Carrolli abszurditást, egyszerű alapanyagokból építi fel a mégis komplex, összetett jelmezeket. Az Alice regényekben feltűnő állatszereplők és bizarr figurák életre kelnek a sejtelmes, a zene ritmusát követve lüktető fényben: a Galamb, a Hernyó, a Kandúr, a Nyúl stb. figurája mind a képzeletbeli dimenziók kapuit megnyitva elemeli ki a valóságtól az előadást. Modern elemeket visz bele a tizenkilencedik századi történetbe, ami az abszurditás és a cselekmény örökérvényűségét sugallja.

Lásd még


A Magyaroszágon a Színházi Kritikusok Céhe által többszörösen díjazott előadás az emberi lény képlékenységére világít rá, megfogalmazza bennünk azt a kérdést, hogy vajon tényleg pusztán emberek vagyunk-e, vagy minden emberben fellelhető az állati-, minden állatban pedig az emberi vonás?

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
2
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
5
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp