Egyről a kettőre

Az ember bármit megtehet, de attól még nem tudhatja mi fog történni előre. Nem tudhatjuk mi lesz a következő lépés. Vajon ez a feladatunk? Felkészülni a legváratlanabb fordulatra. Képesek vagyunk erre, hisz lássuk csak be, borzalmas változásokat hozott a múlt évtized és ennek oka: a döntéseink.

Képzeljük csak el azt a lehetőséget, hogy a 2010es évek elején járunk. Úgy, mint most, nem csak egy új év, hanem egy új évtized elejébe nézünk. Ha sikerülne egy csöppet is bele tekinteni a jövőbe, ha egy morzsányit is láthatnánk, meg tudtuk volna állítani ennek az évtizednek a hurrikán szerű rombolását? Megtudtuk volna állítani a társadalmi rétegek környezeti pusztítását, vagy a társadalmi önpusztítását, de ne gondoljunk nagy dolgokra, egyszerűen a környezetünket, a körülölelő természetet?! A kommunizmus teljesen megszüntette az emberek dobozolását, a különbségtevéseket, a másságunk szerinti osztályozását. Az az utáni időszak ideológiája azon alapult, hogy minél jobban mutassuk ki magunkat, társuljunk és olyanok környezetében lehessünk, akik ugyan olyanok, ezzel csoportokat, családokat alkotva. Ezzel nincs gond, lassan-lassan mindenki tudta ki is ő, és hogy kik mellé tartozik.

Ott kezdődött a baj, amikor rétegekké váltak ezek a csoportok. És a még nagyobb baj, akkor kezdődött, amikor az egyik csapat elkezdte lenézni a másikat. Az egyik csoport jobbnak érezte magát a másiknál. Táplálék láncot alkottunk, mi az emberek saját magunk közt. Addig tettük ezt, amíg már a generációinkat komolyan sem veszik. A másokat elnyomjuk világnézetünk, minket nyomott el. De nem csak saját magunkat voltunk képesek elpusztítani, hanem a környezetünket is. A helyet, ahol élünk, a helyet, ahonnan az élelmet kaphatjuk vagy az iható vizet. A sok szeméttel és az elvárásokkal. Mert ha nem akartunk volna még többet, még nagyobb kényelmet magától nem lett volna globális felmelegedés. Ennek is az emberi tevékenységek az oka. Persze nem arról van szó, hogy rossz dolgokat alkottunk meg, hanem arról, hogy a megfelelő élhető környezet a markunkban volt, de a sok elvárással tönkre tettük. Talán erre kell mondani igazán, hogy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Mi is sokat akartunk, de nem bírtuk el a terhet és a következményeit. Ezt történt velünk egy évtized alatt, mint valamilyen sav, kiégettünk magunk körül mindent.

Lásd még

Az elmúlt évtizednek számos borzalmas következményei voltak. Vajon a következőben mi fog történni? Csak még rosszabbá válik a helyzet vagy észrevettük, mivé lettünk és változtatunk. Alább hagyunk a pusztítással és végre a mi generációnk is neki áll alkotni? Egyről át tudunk lépni a kettőre? A múltban számos generáció feltudott mutatni valamit, minden évtizedből ki tudunk emelni egy lényegre törő alkotást. Mi mit tudunk fent hagyni a jövőnek? Az évtizedekről amiket majd átlépünk ugyan annyit lehet majd felmutatni haladásként, mint a 10’es évekről, tátogós videókat?

Mit szólsz?
Elszomorít
1
Imádom
14
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
8
Hozzászólások (0)

Írj választ

Az e-mail címed nem fog publikusan megjelenni.

2020 Kaleidoszkóp