Most ezt olvasod:
Nem leszel soha zongorista

Nem leszel soha zongorista

Igaza volt. Vizsgateremben ültem, haragudtam a világra, és hallgattam, ahogy az akkori zongora tanárom szid. Akkor kerültem be egy ördögi körbe. Engem szidtak, én pedig sírtam vagy éppen nem érdekelt. Aznap, miközben néztem ki a fejemből, meghallottam azt a kérdést, aminek az emléke még mai napig is fáj egy csöppnyit. “Anna, ugye te nyolcadiktól váltasz sulit?”

Ezt nem is kérdésnek szánta igazán, hanem valami kijelentés félének, mintha ő rég tudná már a választ. Megdöbbentem. Azt sugallta, hogy nem vagyok idevaló. Abban az évben nem tudtam eligazodni rajta. Volt, amikor dicsért, versenyre küldött, máskor pedig lehordott a sárga földig. Ugyanabban az évben le is adott, azzal az indokkal, hogy ő már nem fog tanítani a sulinkban. Persze azóta is itt tanít. Következő évben, koncertzongorista rokonom által átkerültem egy román tanárnőhöz. Sokat fejlődtem nála, és akkor megint azt éreztem, hogy a jó úton haladok. A felvételi is eljött, és hamar el is telt. Remegve játszottam végig a darabjaimat. És mégis, jól sikerült. Tanárnőm is megdicsért, és azután feltette azt a kérdést, ami akkor összetört. Megtudakolta, ha nem akarok e átmenni orgonára.

Tudtam, hogy csak azért ajánlotta fel, mert jót akart nekem, viszont attól még fájt.
A végén átmentem orgonára, amit egyáltalán nem bánok. Élvezek kalimpálni kézzel-lábbal. Barátokat is szereztem ezáltal. Egyetlen egy dolog zavar, mégpedig az, hogy bár csak egy fél éve döntöttem az orgona mellett, már hatodikos koromban letettek rólam, és nem bíztak bennem.

Mit szólsz?
Elszomorít
4
Imádom
4
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
2
Hozzászólások (0)

Írj választ

Az e-mail címed nem fog publikusan megjelenni.

2019 Kaleidoszkóp