Most ezt olvasod:
Üzenet neked, a tizenkettedikesnek

Üzenet neked, a tizenkettedikesnek

Tizenkettedikes vagyok. Még van körülbelül egy évem, ameddig leteszem a vizsgákat, és MÁR teljesen szerteszét áll a fejem. Pedig még csak most kezdődött el a tanév… Ha te is végzős vagy, tudod milyen érzés ez. Akkor is, ha humános, reálos, közgázos vagy bármilyen más profilú osztályba jársz még egy utolsó évet, a kínlódás és a stressz ugyanúgy ott van. De van valami, amit az eddigi sulis évek alatt és az utóbbi hetek során megtanultam erről az évről, és elmondanám neked…

Mindenkinek túl kell esni rajta. Nincs kivétel. Ha nem esel túl rajta, nem végzed el a licit. Nem érettségizel, nem ballagsz. És nem igazán jutsz be egyetemre, ha arra akarnál menni. De ha már akarsz menni, akkor tudnod kell, hogy ott is ugyanúgy tanulni kell, ezért hiába hagyod ki a tizenkettedikes kínokat, mert az életben és ott is találkozni fogsz vele. Igazi kihívás ezzel az évvel megbirkózni. Teli van elvárásokkal. A szüleid, a családod, a rokonaid, ismerőseid, mind elvárják, hogy jól teljesíts. A tanárok és az oktatásügy is elvárja. Aztán meg te is önmagadtól. Jobbik esetben… Ha eddig nem szóltak a tanórák a kreativitásról és saját magad megismeréséről, fejlesztéséről, úgy ahogy azt te szeretted volna, ebben az évben biztos nem fognak. Nincs idő rá. Tanulnod kell, készülnöd, figyelned órákon, nem pedig kísérletezned. Arra már túl késő, mondják. Eddig kellett volna kifejlesztened a tanulási készségeidet. Persze nem mindenkinek sikerült, és talán még neked sem, hiszen azt, hogy hogyan kell tanulni, azt nem igazán tanítják a suliban, csak azt, hogy kéne. Aztán te megoldod valahogy magadnak… Vagy nem. Akárhogy is, de most tiéd a felelősség tizenkettedikben. Minden a te válladra kerül, és ott is marad, ameddig le nem érettségizel.

Amit most tenned kell: ülj le, készíts magadnak egy jó forrócsokit vagy kávét és fordíts magadra egy kis időt. Vegyél elő papírt, írószert, és írd le, mik a céljaid ebben az évben. Tanulási eredményeket, de személyes dolgokat illetően is. Majd rangsorold őket. Gondolkozz el azon, mi kell ahhoz, hogy ezeket elérd, és azon, hogy milyen szinten állsz velük, illetve mit kéne még tenned ahhoz, hogy amit elhatároztál, gyakorlatba ültesd. Hétköznapokon írd le minden este, hogy következő nap vagy héten mit kell elintézned. Minden nap nézd meg a naptáradat és légy büszke arra, amit már megcsináltál. Amit pedig még nem, nagyobb motivációval fogod megcsinálni következőleg, mert van egy pontos listád, aminek pontjait egytől egyig teljesíteni akarod. Nagyon jó érzés kipipálni ezeket… 😀

Tudom, hogy valószínűleg nem nekem a legnehezebb tizenkettedikesnek lenni humánosként, viszont az igazság az, hogy profiltól függetlenül és személytől függően, valójában mindenkinek nehéz. Mindenkinek vannak kihívásai, ebben a periódusban pedig megötszöröződnek azok. Egy csomó fogalmazást kell írj hetente vagy matek feladatokat oldanod, kiolvasnod könyveket, és jó néhány olyan tantárggyal foglalkoznod, amiből nem is érettségizel. De azért, ugye abból is elvárják, hogy jó jegyeket szerezz. Hát bármennyire is perfekcionista vagy te, a szüleid vagy tanáraid, meg kell húznod a vonalat a fontos és kevésbé fontos dolgok közt. Nem azt mondom, hogy ne tanulj azokból a tantárgyakból, amikből nem vizsgázol, csak azt, hogy tapasztalatom szerint nem éri meg ugyanannyi időt a tanulásukba fektetni, mint azokéba, amikből viszont vizsgázol.

Meg kell tanulnod beosztani az időd. Listaírás, feladatok elvégzése, majd a kipipálásuk. Prioritások megszabása. Mik azok és mennyi időt fektetsz egyikbe vagy másikba? Minél precízebben beosztod az időd, annál inkább leszel az önmagad és életed ura ebben a káosszal teli évben (de életben is), és annál inkább jut majd időd saját magadra, mert tudod, hogy mikor van rá időd és azt teljes átéléssel ki tudod használni. Sokkal jobb előbb elvégezni a kötelező feladatokat, mint utolsó percben kapkodni velük. Ez ment az eddigi években, de most már nem biztos, hogy fog. Az időbeosztás a kulcs. Talán a legnehezebb minden közül, de meg kell tanulni jól bánni az idővel. És az energiával…

Hagyj helyet a sok házi és program közt önmagadra is. Hetente legalább egyszer-kétszer (év elején még többször is) foglalkozz valamivel, ami kikapcsol téged, ami megnyugtat vagy éppen szórakoztat. Találkozz barátokkal, rajzolj, írj, táncolj, gitározz vagy csinálj bármi mást, ami elfeledteti veled a gondokat és abban a pillanatban csak a jelenre gondolsz és semmi másra. Mert egyszerűen erre is szükséged van. Kell egy TURN OFF és ON gomb, és hogy tudd, mikor melyiket kell bekapcsolni. Kell az egyensúly ebben az összevisszaságban.

Lásd még

Talán ezek azok a gondolatok, amelyeket át akartam adni neked, egy végzősnek. Na meg azt is, hogy élvezd. Élvezd, mert ez az utolsó év, utolsó hónapok, utolsó pillanatok, amiket az osztálytársaiddal töltesz, nap mint nap. Ballagás után nem lesz valami könnyű találkozni velük. Mindenki szétszéled, mindenkinek más tervei vannak és a kapcsolatok is megváltoznak. Fogd fel ezt az évet úgy, mint az utad részét, amit túl, de meg is kell élj , mert nem éri meg, ha az összes időd csak tanulással, kínlódással és stresszel telik el. Ott vannak a barátaid. Nevessetek valamin minden nap. Tizenkettedikben csinál minden osztály a legtöbb “hülyeséget”… És ez a legjobb az egészben. 🙂 Szuper közösség, szuper jó emlékekkel. Nem kihagyni, hanem megteremteni kell őket. És ha valami rossz történt az év során vagy nem úgy mentek a dolgok, ahogy azt eltervezted, mindig újratervezheted és kijavíthatod, amit ki lehet. Élvezd azt, amit még lehet, és tegyed meg a kellő lépéseket ahhoz, hogy elérd a céljaid, amiket kitűztél önmagadnak. A tizenkettedik osztály nehéz lesz és szűkös. De egyértelműen megéri. Csak meg kell tanulnod kezelni a kihívásait. 😉

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
2
Nem tetszik
1
Szórakoztat
0
Tetszik
8
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp