Most ezt olvasod:
Virágárus

Virágárus

Minden vasárnap igyekszem kimenni nagytata sírjához. A temető nagyon közel van a lakásunkhoz. Kicsi szombatista temető. Mikor odamegyek, mindig viszek magammal egy ollót. Anya sásliliomot ültetett a földkupac tetejére. A sírkövet nyáron vesszük meg. Mikor kigyűl rá a pénz. Nagytata sírja mellett egy irdatlan öreg és rozoga sírkő van. Többnyire a hosszú orrszőrű öreg látogatja.
Egy alkalommal a hosszú orrszőrű bácsi elmesélte, hogy virágárus. Azt mondta, anyukámnak jó ízlése van, mert a sásliliom különleges növény ám.
A hosszú orrszőrű bácsi arról is mesélt, hogy a felesége egy éve halt meg. Fuvolista volt. Egy szakmai féltékeny gyilkolta meg.
A bácsi azt mondta, hogy soha ne öljek.
Most már minden vasárnap találkozom vele. Leülünk egy sírkőre, és mesél.
Mikor mesél, mindig a hosszú, ősz, kilógó orrszőrét nézem. Nézem, ahogy mozog. A bácsi már egy ideje arról beszél, hogy mennyire maga alatt van, mióta nincs vele a felesége. Mondtam neki, hogy mér nem tetszik elmenni a fodrászhoz.
A hosszú orrszőrű bácsit hetek óta nem látom.
Ma, amikor a temetőbe érek, ollót sem viszek magammal. A vasárnapom már rég úgysem a sírlátogatásról, hanem a bácsival való találkozásról szól. Izgulok. Jöjjön már. Hirtelen egy egyenes hátú, fiatalos öltözetű ember lép be a temetőkapun. Haja hátra van nyalva. Mosolyog. A bácsi az. Nincsen orrszőre. Eszembe jut nagyapám.

Mit szólsz?
Elszomorít
4
Imádom
9
Nem tetszik
0
Szórakoztat
5
Tetszik
12
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp