Most ezt olvasod:
Személyre szabott álmok

Személyre szabott álmok

Mit hoz a holnap? Tulajdonképpen mindegy. Lényeg, hogy eljöjjön, hogy bele tudjunk fokozatosan mosódni. Belemosódni egészen addig, míg már a holnaputánra gondolunk, abban tervezzük előhívni azt a hálás lelkületet, amit a máért kellett volna elültetnünk magunkban. Mert miből áll napunk nagy része, ha nem abból, hogy egy jövőbeni élethelyzet gondolatát dédelgetjük, egy teljes mértékben megalapozatlan és kétes ajánlatot téve magunknak annak reményében, hogy valamelyest céltudatosnak tűnünk majd. Elsőre talán így is van, legalábbis addig, amíg szó nem esik róla. Tudjuk ugyanis, hogy minden, ami gondolati szinten van jelen életünkben, erőteljesebb. Gondoljunk csak arra a bizonyos „belső hangra”. Sokszor zavart kelt bennünk, mert olyan különálló. Azt az illúziót kelti, hogy valaki, aki kétségtelenül informáltabb, bölcsebb nálunk, ítélkezik felettünk, marionettbábúként irányítja lelki világunk.

Természetesen nem nevezhetjük diktatórikus jellegűnek a belső hang jelenlétét, hiszen amilyen könnyen színre lép, olyan könnyen el is hallgattathatjuk. S mikor ez a különálló lelki entitás háttérbe szorul, helyét  elméleti kreativitásunk veszi át. Ilyenkor hajlamosak vagyunk olyan eseményeken, helyzeteken járatni az agyunk, melyek messze nem aktuálisak, de látszólag gyeplőt adnak a kezünkbe. Olyan ötleteket gondolunk végig, melyeknek abban a pillanatban egyetlen funkciójuk, hogy elvonják a figyelmünk olyan tényezőkről, melyekkel nem tudunk mit kezdeni. Ilyen az instabil anyagi helyzetünk, tanulmányi teljesítményünk, szabadidőnk kitöltésének kérdése, konkrét terveink hiányossága, lappangó aggodalmaink, szociális életünk vagy akár párkapcsolatunk bizonytalansága stb. és folytathatnánk a sort. Ez olyan fals mentsvár, melyet senki nem kritizálhat abból kifolyólag, hogy teljes egészében gondolati síkon működik, ezért annyira nem is valóságos (legalábbis ezt mondogatjuk magunknak – ösztönösen). Az igazság az, hogy noha fizikailag semmi nyoma ezeknek a folyamatoknak, képesek mélyen befolyásolni hozzáállásunkat vagy ideiglenesen akár komplett életfilozófiánkat (már ha rendelkezünk hasonlóval).

Mert mi is történik bennünk valójában? Vegyünk egy példát: Áron, 17 éves, 11.-es diák felemeli a hátizsákját, hanyagul felcsapja a vállára, és elindul iskolába. Mivel nemrég ébredt, elméje többé–kevésbé friss állapotban van, ezért úgy dönt, buszra szállás után nem pattan fel Redditre, hanem kinéz az ablakon, és gondolataiba merül. Az aznapi felmérőkre gondol, meg a nyomorult, inkompetens tanárokra, meg hogy húzná bele az egész kib*szott iskolába. Miután kidühöngte magát, eszébe jut, hogy már csütörtök van, ezért lenyugszik kissé. A hétvégére gondol, és egyre jobban beleéli magát a tudatba, hogy egy–két napig megfeledkezhet kötelességeiről, s szabad lehet. Ahogy ecseteli magában, hogy mivel fogja tölteni szabadidejét, lassan kisimulnak arcán az előbbi gondolat okozta ráncok. Mire a busz az ő megállójához ér, vígan esik ki belőle, megszaporázva lépteit az iskola felé. Mi történt Áronnal?

Lásd még

Telnek a napok, újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznünk, akarva–akaratlan. Ahelyett pedig, hogy ezekre koncentrálnánk, elhitetjük magunkkal, hogy nem sürget az idő, várhatunk a problémák részletes átgondolásával, és ugyanezzel a lendülettel már át is evezünk kellemesebb vizekre. Olyanokra, melyek kétség kívül megnyugtatnak bennünket, biztosítanak afelől, hogy lehet jobb. Nos, valóban lehet jobb? Erre a kérdésre nem áll módomban egyetemes választ adni, hiszen mindenki maga érzi témánk realitását. Megtörténhet, hogy amit művelünk, valójában egy jól működő elhárító mechanizmus, sőt, az is lehetséges, hogy ez az egyetlen. Ezt bizonyítanák az olyan motivációs töltetű, klisés mondásaink, mint a „merj nagyot álmodni”. A nagyot álmodással, úgy hiszem, általában nincs probléma. A kérdés csak az, hogy nagyot álmodással valóban jutunk-e valamerre, vagy csupán azt támasztja alá, hogy az egész életünk egy nagy képzet, mely fölött tulajdonképpen nincs hatalmunk. Ezen megközelítés szerint tényleg csak annyit tehetünk, hogy hátradőlünk, és minimális fizikai tevékenységeinkkel egyetemben megrendezzük és megtekintjük életünk filmjét.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
2
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
4
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp