Most ezt olvasod:
Önálló gondolkodás

Önálló gondolkodás

A humanizmus egyik alap tétele az önálló gondolkodás. Bár a humanizmus már több száz éve bekebelezte a világot, vajon mennyien sajátíthattak el ezt a képességet? Talán a humanizmus összes aspektusa közül ez a legkényesebb. Aki nem jártas a témában annak egy gyorstalpaló: a humanizmus egy szóban az emberközpontúsággal lehetne leírni. A humanizmus előtt az emberek istenközpontúak voltak, ami véleményem szerint jelentősen lelassította a fejlődésünket. A humanizmus hatására az emberek elismerték a tudás hiányát, utat nyitva a haladás felé. A humanizmus előtt úgy gondolták, hogy a Bibliába vagy egyéb Szent írásokban lakozik a tudás. A figyelem az emberi tapasztalatokra és érzetekre koncentrálódott, ezzel megreformálva többek között a művészeteket is (lásd reneszánsz).

De térjünk is a lényegre, mennyire fontos a mai világban az önálló gondolkodás? A válasz egyértelmű, leírhatatlanul. Itt nem csak a vélemény formálásról beszélek, hanem az érveléséről és kifejtéséről. Ahogy ez fejlődik, úgy egyre bonyolultabb analógiákat és gondolatmeneteket alkothatunk, ezzel rávilágítva a minket körülvevő világ problémáira, igazságára vagy épp annak hiányára. Úgy gondolom, hogy aki nem rendelkezik önálló gondolkodással, újat sem tud alkotni. Ezt a képességet a legjobban a politika, művészetek, történelem és társadalomtudományok követelik meg de nagy vonalakban gyakorlatilag a tudományok.

Mennyire fontos az önálló gondolkodás? Mivel gondolatmeneteket végigvezetve fejlődik a gondolkodásmódunk, minden téren fejlődhetünk. Fontos döntésekben igényesebb érvelések kavalkádját alakíthatjuk ki, de az hétköznapi életben is szükségszerű.

Az önálló gondolkodás egy nagy ellensége a mainstream. Ha sodródsz az árral, habzsolva az életet nagyon nehezen fogsz szert tenni erre a képességre. A mainstream kiöli az egyediséget és elbújtatja az egyént, modern prolikká alakítva követőit.

Lásd még

Tapasztalataim szerint (bár én is az út elején vagyok) a legfontosabb összetevő az önálló gondolkodáshoz, az akarat. A tudni akarás, az érdeklődés a világ felé. Tudásunkat gyarapíthatjuk főleg olvasással, de fontos, hogy gyakoroljuk is. Például amit most csinálok, azzal is gyakorlom. Az iskolai vagy baráti közegtől is nagyon függ. Jó ha vannak barátaink akikkel vitázhatunk vagy csak kivesézhetünk bizonyos témákat legyen az filozófiai vagy politikai. Megjegyezném, hogy a legjobb lehetőség ennek fejlesztésére a humán osztályokban rejlik a legrosszabb pedig a matek-infó, mivel az sokkal sematikusabb. De hozzátenném, hogy igazából nem számít milyen osztályban vagy, csak akarnod és érdeklődnöd kell. A meditációt is lehet ilyen célokra használni bár én sosem tudom rávenni magam.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
2
Nem tetszik
1
Szórakoztat
0
Tetszik
4
Hozzászólás (1)
  • Kedves Ármin! EIoIvasva a humanizmusróI Ieírt gondoIataid az aIábbiakat fűzném hozzá. A humanizmus nem a mai ember taIáIta ki, hanem egyidős az emberiséggeI. A vaIIás és a hít nem gátoIhatta ennek jeIenIétét, hísz akirőI a hít szóI az is ember voIt. Egyébként a többi feIsoroIt érvekkeI egyetértek. Jó Ienne egy tartaImas beszéIgetésbe megvítatni ezeket a doIgokat méyebb színten is.

    TiszteIetteI: Fehér György és Ági

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp