Most ezt olvasod:
Filozofálás egy kenyérjeggyel avagy gulág vagy török tengerpart?

Filozofálás egy kenyérjeggyel avagy gulág vagy török tengerpart?

A kommunizmus Európában nagyrészt már kihalt. Oroszországban vannak még helyek, ahol leborulva imádják Sztálin képét, de már ez is csak megszokás, s inkább Vlagyimir Putyin kacsintós képeire gerjednek már az oroszok (is).

Szinte 30 éve a rendszerváltásnak, de még mindig bennünk és főleg szüleinkben, nagyszüleinkben élnek az elvek. Tudod… Az a tipikus “Aki nem dolgozik, ne is egyék felfogás”. Bocs nagyi… Ennek már vége. Egy új világban élünk. Tudod… Nagyon önzők tudtok lenni. Nektek volt egy célotok. Nekünk miért nem hagytatok semmit? 

Igen, ti összefogtatok, hogy leváltsátok a zsarnok rendszert, ahol szomszéd szomszédot árult be, és sehol sem mondhattál úgy szót, hogy biztos légy benne, hogy nem hallgat le valaki.  Ti ezt megcsináltátok, majd szépen elhelyezkedtetek s megszültetek minket. Hagyhattatok volna nekünk is valamit, amiért küzdjünk. Az egyetlen, ami mostanság a célunk lehet elszabadulni a fennhatóságotok alól s hogy minél hamarabb felnőjünk. Mit felnőni? Gyerekkorunk is alig volt. Mi másért látnál manapság szinte minden fiatalt cigarettával s sörrel? 

Ti váltottátok le a rendszert, de mégsem tudtok elszakadni tőle. Lehet, hogy nektek is kellett volna még bolyonganátok a pusztában 40 évet, s majd akkor kellett volna nekünk adjátok az új világot. 

Ha hiszitek, ha nem, nekünk nyáron már nem kell korán felkelnünk, hogy elmenjünk a kollektívbe dolgozni. És ha hiszitek, ha nem, a fiatal lányokat már nem orosz katonáktól kell féltsétek, hanem tőlünk. És nekünk már nem olyan munkahely kell, ahol sokat kereshetünk, hanem olyan, amilyet szeretünk, szóval senkit nem kell már rákényszeríteni az orvosira. 

És már nem kell olyanok legyenek a kukoricák, mint a villanypóznák – minden 50 méterre egy szál.

És már nem kell a birkáknak olyannak lenniük, mint az oroszlánnak – csak a pofájukon legyen szőr.

Lásd még

Tudjátok, most már az a divat, ha mindenki egyedi.

Ha nem tudjátok eltemetni, hozzátok vissza, legyen miért nekünk is küzdenünk, egyesítve erőinket egy világban, ahol mindenki egyenlő, és nem az “én”, hanem a “mi” uralkodik.

És most szeretném megköszönni szüleimnek, nagyszüleimnek és igazgatómnak, hogy vörösnek neveltek, és hogy én voltam a csillaguk – a vörös csillaguk… Ja igen. Ha valamit kell venni, majd küldjetek le közértbe a kenyérjeggyel.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
2
Nem tetszik
1
Szórakoztat
0
Tetszik
1
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp