Most ezt olvasod:
Amerikai (rém)álom a 21. században

Amerikai (rém)álom a 21. században

Az Amerikai Egyesült Államok az az ország, ahol az emberek mind kedvesek, nincsen sem anyagi, sem bármilyen más problémájuk. Legalábbis ez lenne az elképzelés, avagy az ,,amerikai álom”, mely ugyebár azon ideálok és értékek megtestesítése amiből az A.E.Á. született.

Elsők között James Truslow Adams definiálta ezt az ideált egy 1931-ben publikált könyvében: “life should be better and richer and fuller for everyone, with opportunity for each according to ability or achievement”. Ez egy olyan jelenségen keresztül nyilvánul meg, melynek neve a társadalmi mobilitás. Lényegében ez a fogalom egy személy vagy csoport társadalmi helyzetének változását fedi: meggazdagodsz, vagy elszegényedsz.

1916-ban megjelent reklám: az önfejlesztés lehetséges, viszont a lustaság következményei is jelentősek

Sajnos, az Amerikai Egyesült Államokban ez az álom már rég meghalt. Gyakran, ha szegény családban születsz akkor szegényen is halsz meg. Ennek nagyon sok oka van, többek között a faji szegregáció, a gazdasági status quo, a vagyoni egyenlőtlenség. Eme status quo fenntartásának következménye az, hogy az alsó és közép rétegekben lehetetlenné válik ez a felfejlődés, ahogy az alábbi ábra mutatja.

Amerikai társadalmi mobilitást kimutató ábra

Az ország egyik, ha nem a legismertebb városa New York City, a felhőkarcolók és a sárga taxik otthona. Annak ellenére, hogy a taxik nagy része tényleg sárga, és, hogy tíz emeletnél alacsonyabb épületet találni kihívás, koránt sem vehető észre benne az amerikai ideál.

Ha a városban sétálunk, az egyik legszembetűnőbb dolog, az a hajléktalanok mennyisége, ugyanis szinte minden utcában találkozhatunk eggyel. Ezekre az utcára került emberekre a járókelők zöme megvetéssel, undorral, olykor utálattal tekint le. Vannak köztük olyanok, akik nem feltétlenül tehetnek arról, hogy odakerültek, de vannak olyanok is, akik például alkohol-, cigaretta- és kábítószer-vásárlásának okából kéregetnek. 

A felhőkarcolók közé beszoruló száraz, meleg levegő keveredik a bűzzel, amiben felismerhető a csatornaszag, a szemét bűze és eléggé gyakran a fű szag is. Azt hinné az ember, hogy egy olyan városban, ahova naponta több száz turista látogat el, figyelmet fordítanak az utcák tisztaságára. Nem is tévednénk olyan nagyot ezt feltételezve, hiszen nagyjából háromóránként takarítják az utcákat, de látszólag ez sem elég azoknak a folyamatos tisztán tartásához.

Aki a tömegközlekedés helyett a vezetést választja a városban tartózkodása alatt, annak igazán ébernek kell lennie, ugyanis az ottani emberek nem csak a szemetelésre vonatkozó törvényt szokták megszegni, hanem gyakran a közlekedéssel kapcsolatosakat is: a piros lámpa fogalma nem igazán létezik, noha stoplámpájuk akad bőven, a lakosok és kirándulók egyaránt akkor kelnek át az úton, amikor éppen szeretnének.

A közhiedelemmel ellentétben, nem minden harmadik ember molett alkatú vagy túlsúlyos. Többen vannak, mint minálunk, de tekintve, hogy mivel kell táplálkozniuk, ez egészen érthető.  A legtöbb ottani ételnek vagy semmilyen íze sincs, vagy túl édes, de semmi sem olyan, amilyennek tűnik. Teljes mértékben természetes az a tény, hogy, míg a kenyér íze inkább egy péksüteményére emlékeztet, addig a zabpehely olyan, mintha kemény lisztet rágcsálnánk.

Lásd még

Hogy is maradhatna le az országjárók listájáról a főváros, Washington D.C.? Már csak az a kérdés, hogy az Amerikai Egyesült Államok vagy a propaganda fővárosa. A város tökéletesen beleillik az amerikai ideálba. Ahhoz képest, hogy alig van szemetesláda, tiszták az utcák, és a levegő is többé-kevésbé. Minden jó hazafi feltünteti az ország zászlaját házán, tömbházlakása falán, bárhol, csak senki se feledje el egy percig se, hogy hol is van.

A városon és a lakosságán észrevehető a jólét, ugyanakkor büszkeségből sem szenvednek hiányt. Az emlékművek és a múzeumok mind arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen remek Amerika, milyen csodálatosak az alapítóatyák és, milyen szerencsések az emberek, hogy egy ilyen országban élhetnek. Mégis arra a legbüszkébbek, hogy, míg elfoglalták erőszakkal egy másik néptől a területet, milyen vérfürdőt rendeztek, és így hozták létre a ,,szabadság országát”. Ezt alighanem mindenhol megemlítik. 

Természetesen rengeteg más város létezik ezeken kívül, és a legtöbb nagy város különbözik. Ennek ellenére ez a két város bőven elég betekintést nyújt az országba.

Mit szólsz?
Elszomorít
1
Imádom
8
Nem tetszik
2
Szórakoztat
0
Tetszik
7
Hozzászólások (0)

Írj választ

Az e-mail címed nem fog publikusan megjelenni.

2019 Kaleidoszkóp