Most ezt olvasod:
Zugivók

Zugivók

Ez nem vendéglő. Fizetsz és iszol, nem fordítva.
Habozva odaadom a tízesem Marcinak, elveszi, a pultra dobja. Leülünk a sarokban levő asztalhoz. Marci nagyot kortyol az olcsó bádogos söréből. Rám néz, leolvasom tekintetéből, hogy meg kellene bontsam az enyémet is. Meg kellene bontsam a hideg sört, lendületesen meghúzzam, majd egy elégedett vagy vagány mosoly kíséretében sóhajtanom kellene. De nem. Nem bontom meg. Hátranézek. A sötét, lyukszerű szórakozóhely most teljesen üres. Persze hogy üres. Mindenki este jön bulizni, olyankor tele van a hely. Most csak két srác ül a kopott asztalnál.

Halk zene szól. Marci már majdnem megitta a sörét. Elgondolkodom. Miért vagyunk itt? Mire jó ez nekünk? Ránézek a telómra, rezeg. Nem fogadott hívás. Anya az.
Marci rám néz. Rájön, hogy aggódom. Elmondom neki, hogy negyedórája otthon kellene legyek. Odaadom neki az italom. Elköszönünk.
Hazafelé azon töprengek, mit mondjak.
Szia, anya! Lemerültem, nem tudtam, hány óra. Nagyon jó idő van. Igen, a parkból. Marci? Hazament.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
3
Nem tetszik
0
Szórakoztat
1
Tetszik
2
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp