Most ezt olvasod:
Révbe értem!

Révbe értem!

Idén bevállaltam egy tábort. Jobban mondva bevállaltunk, én és a húgom. Eleinte nagyon érdekesnek találtam, és vártam, hogy elkezdődjön. Aztán ahogy közeledett az indulás napja, egyre kevesebb érdeklődést mutattam a tábor iránt. Vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt féltem, mert a testvéremen kívül senkit sem ismertem, másrészt vártam, mert a tábor ígéretesnek hangzott. Legalábbis a programok.

Na de még mielőtt belevágnánk abba, hogy mi fogadott a táborhelyen, egy rövid ismertető:

A tábort nyaranta szervezik meg Réven, három alkalommal. Egy tábor ideje hat nap, és a tábor jellege kalandtábor. Másodrészben katolikus tábor, ám a hangsúly inkább a kalandon van. Sem szerény személyem, sem a húgom nem vagyunk katolikusok, ám a táborba bárki mehet, bárhonnan. Szóval most, hogy ezt tisztáztuk, jöhet az érdekesebb része a dolognak: a kaland. Hogy ez mit is takar? Sorolom! Túrázást, sziklamászást, barlangászást, és még sok más érdekes programot. Kaja van, mosdási lehetőség van, és még azt is megválaszthatod, hogy sátorban vagy házban aludj.

És akkor térjünk is a lényegre, mi fogadott ott és milyen is volt a tábor. Az odautat kocsival tettük meg, kivittek minket, ugyanis a tábor többsége Váradról érkezett, vonattal. Amikor megérkeztünk a vendégházhoz, a többiek még nem voltak ott. Nem sok várakozás után befutott Tibi bá, a táborvezető. Elmondott néhány tudnivalót, majd beinvitált az udvarra, hogy felhúzassuk a sátrat. Az első sokk itt ért engem, ugyanis az udvar tele volt fiúkkal. A húgommal riadtan néztünk össze és rettentő nagy reménykedve vártuk a többi tagot, hátha majd az arányok kiegyenlítődnek. Nos, ez nem így lett. Amíg mi felhúztuk a sátrat beérkezett még néhány táborozó ééés… Csak két lány volt velük. Ennyit a nagy reményekről. Természetesen még ezen este során érkezett néhány Székely táborozó, akik még bővítették a lányok arányát négy taggal, a fiukét meg… ááá, inkább hagyjuk! Lényeg a lényeg, mi lányok látványosan kevesebben voltunk mint a fiúk, de talán ezáltal is lettünk egy igazán jó kis csapat. 

Az első napon tehát eléggé új volt a terep nekünk, ám estére teljesen rendbe jöttek a dolgok, szert tettünk három barátra és éjszakára beköltöztünk a házba. Másnap reggel három csapatba osztottak minket: az A csoportba tartoztam én, a húgom, és még akik első alkalommal voltak a táborban; a B csoportosok akik másodjára; a C csoportosok pedig, a veteránok, akik harmadjára vagy már annál több táborban vettek részt.

Nekünk első napra a borderezés, csomózás volt a feladat. Elsétáltunk egy kijelölt helyre és az egyik szervező megtanított minket a csomózás csínjaira: arra, hogyan kell felmászni egy lengőlétrán, a borderezés alapjait, és a sziklamászás legfontosabb elemeit. Ezeket természetesen gyakorlatokban is kiviteleztük.

A táborhelyre nagyon éhesen értünk vissza, volt finom ebéd, majd szieszta. Ezek után késő délután felmentünk a közeli dombra, és a szervező, Tibi bá és egyik kedves barátja siklóernyős bemutatót tartottak nekünk. Ez után elkészült a vacsora és a nép leözönlött enni. A napot egy beszélgetéssel zártuk, majd mindenki ment az igazak álmát aludni. 

Másnap a mi csapatunkra túrázás várt, a jobb partot csináltuk meg. Eközben beszélgettünk, szórakoztunk. Hamarabb értünk vissza a többi csapatnál, ezért aki akart még, egy jót szundíthatott is. Este mindenki meglepetésére, Áron, az egyik szervező táncokat tanított a tábornak, mindenki kifulladt, de legalább szórakoztunk egy jót. 

Most jön a kedvenc napom! Ámbár fárasztó és hosszú utat tudunk magunk mögött, eseménydús is volt. Reggeli után a táborvezetővel elindultunk barlangászni, a Bíró Lajos barlanghoz. Gyalog tettük meg az utat, két óránkba telt megtalálni a barlangot, majd mikor odaértünk két csoportba osztottak bennünket. Először csak a lányok mentek be. Természetesen kaptunk megfelelő felszerelést mielőtt neki vágtunk volna. Ezért is kellett két csapatba osszanak, mert másképp nem jutott volna elég mindenkinek. A barlang érdekessége és előnye az, hogy olyan lerakódása van, hogy nem tudtunk megcsúszni, akármilyen meredeken is mentünk. A pechünk csak az volt, hogy vízben trappolva, kúszva kellett megtennünk a barlang végébe vezető utat, így néhány végtagunk lefagyott, de megérte a látványért és a kalandért. 

Lásd még

Késő délután értünk vissza a táborba. Fáradtan és éhesen, de tudtuk hogy ezt is megcsináltuk, és nagyon is megérte! Vacsoráig volt még buborékfoci (a fiúk örömére), majd újabb táncóra, ez esetben a páros tánc néhány fortélyát sajátíthattuk el. 

Utolsó nap sziklát mászni vittek. A poén az volt, hogy ahhoz hogy felérjünk, meg kellett másznunk egy a célnál is nagyobb magaslatot, szóval aznap duplán sziklát másztunk! Természetesen megérte. Gyönyörű kilátás terült elénk, még ha a legmagasabb csúcsot nem is érted el. Ez eltartott egy darabig, hiszen 14 gyereket bevárni nem volt ám könnyű menet, de jó élményekkel tértünk vissza a táborhelyre. Ebéd után csendes pihenő, majd következhetett az akadálypálya. Vegyültek a csapatok, mindenki összefogott a másikkal, hogy sikeresen és eredményesen teljesítse a hat akadályt. Amint ez lejárt, mindenki jól belakott és elérkezett a táborzárás ideje. Körbeültünk, beszélgettünk, nevettünk, levetítették a tábor alatt készült képeket, majd fagyiztunk egyet, raktak egy nagy tábortüzet, és mindenki jól érezte magát. Táncoltunk, beszélgettünk, ám valahol mélyen mindenki szomorú volt, hiszen ez volt az utolsó este.

Másnap összepakoltunk és nehéz szívvel elbúcsúztunk a tábortól, a többiektől. 

Annak ellenére, hogy mennyire nem vártam a tábort, rengeteg emlékkel, baráttal és örömmel tértem haza!

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
0
Nem tetszik
2
Szórakoztat
0
Tetszik
0
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp