Most ezt olvasod:
Egy nap a Nemzeti Galériában

Egy nap a Nemzeti Galériában

A budapesti Magyar Nemzeti Galériában általában érdekes időszakos kiállításokhoz szokhattunk hozzá. Az idén nyáron is kitettek magukért a múzeum dolgozói, a Szürrealista mozgalom Dalítól Magritteig kiállítás megkapó és komplex. A tárlat az 1929es gazdasági válság hatására történő eseményeket mutatja be, mikor a mozgalom megerősödik és nem csak az irodalomban, hanem más művészeti ágakban is észlelhető a hatása. Végigkövethetjük a mozgalom csúcspontját és hanyatlását szinte 120 fotóval, festménnyel, grafikával, filmrészlettel és szoborral. Ha októberig Budapesten jársz és rá tudsz venni valakit, hogy elkísérjen a kiállításra, nem fogsz csalódni.

 Most nehéz eldönteni, hogy lelőjem a poént azok számára, akiknek lehetősége lesz megnézni a kiállítást és részletesen számoljak be mindenről, vagy szúrjak ki azokkal akik nem fognak eljutni, és csak annyit mondjak, hogy megéri megnézni. A kiállításokban szerintem nem az a csodálatos, hogy a képeken végigfut a szemed, elolvasod a fülszöveget, és az életrajzi adatokat boldogan elraktározod. Persze rengeteg új kultúrtörténeti infó fog megmaradni, amivel majd villogni lehet, de az apró ínyencségeket leszámítva az internetről is el tudod olvasni, ha igazán érdekel a téma. A festményeket, szobrokat és grafikákat élőben teljesen más élmény megnézni, mint digitálisan, vagy egy könyvben. (A fotókat és filmeket kábé ugyanolyan, mint otthonról egy takaró meleg ölelésében, ezért le a kalappal előttük.) Ha előtted áll egy Picasso festmény (például a Futó Minótaurusz), talán nem fog meg annyira mint egy olyan Miró kép, ami ha nem élőben látod, talán fel se tűnik, hogy mennyire megérint hangulatával. Vagy a Francis Picabia képeire jellemző különös tömegábrázolások és az egységes színvilág mennyire melankolikusan tud hatni, ehhez képest a sokkal elvontabb és álomszerűbb elemeket használó Dalí egyenesen felüdíti a szürrealisták által lefestett negatív világképet. (Itt érdemes rákeresni Dalí Six Apparitions of Lenin on a Piano című műalkotására, vagy a “Láthatatlan alvó nő, ló, oroszlán”, szintén kiváló festményre.)

A kiállítás nem csak a képzőművészet kedvelőinek lehet érdekes, mivel a szürrealizmus ugyanolyan mértékben jelen volt az irodalomban és a filmművészetben. Részleteket olvashatunk a kezdeti szürrealista folyóiratokból, meg a szürrealizmus kiáltványából. Több filmrészlet is le van vetítve, de mindegyik közül kétségtelenül az akkor nagy sikernek örvendő Andalúziai kutya volt a leg figyelemreméltóbb (a filmet Salvador Dalí közreműködésével készítette Luis Bunuel, és Dalí a filmnek köszönhetően csatlakozhatott a mozgalomhoz.) De az Aranykor című, ugyancsak Bunuel filmből kicsippentett részlet hatására is érdekes szájízzel hagyhatjuk el a vetítővászon előtti pamlagot.

Lásd még

Annak ellenére, hogy a kiállításon egyértelműen dominál a képzőművészet, érdekes összképet kapunk azokról a szürrealistákról is, akik nem ilyesmit alkottak. Mindenesetre ha arra jársz, a 26 év alattiaknak 50% kedvezményt adnak. Csak mondom.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
0
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
0
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp