Most ezt olvasod:
Nézz körbe

Nézz körbe

Nézz körbe. Ha online cikket olvasol, az orrod előtt telefon vagy laptop van, ha Fortnite függő vagy, számítógép kell legyen (viccelek, tudom hogy nem Fortniteozol). Szoba, az ágyad, egy szekrény. Benne bugyik meg más cuccok, biztos szép a szobád. Könyvespolc? Ó bocsi, van e-bookod. Vagy lehet hogy a nappaliban tartod a többi könyved. Az alapkészlet azért gondolom megvan, a Biblia, Szent Johanna Gimi még fiatalabb korodból, pár meséskönyv, aminek nem volt helye máshol, esetleg a János Vitéz. Hú, micsoda irodalmi kavalkád…

Persze én nem láthatok be a szobádba. Lehet sok a könyved, vagy lehet nem volt nagymamád akitől könyveket örökölj halála után (vagy ha még él). A kérdés nem az, hogy hány könyvet sorakoztatsz fel a polcodra porfogónak.

Irodalomnak nevezzük azokat az írott műveket, szövegeket tágabb értelemben, amelyeket többnyire nagyobb nyilvánosság elé szánnak (kivéve pl. személyes napló, művészek esetében). Nem nevezzük a szó szoros értelmében irodalomnak például a napi bevásárló listát. (Wikipédiai meghatározás, persze tudnánk vele vitatkozni, de az interneten mindig megbízható és pontos információkat kap kézhez a felhasználó, szóval elhiszünk mindent amit olvasunk. Ez így helyes.)

Szeretsz olvasni? Én azért szeretek mert így megértek dolgokat. Mert a világ túl nagy és elérhetetlen számomra, az irodalom pedig közelebb tud vinni hozzá. A Háború és Béke a Napóleoni háborúk idei Oroszországba kalauzol el, a Márquez könyvek latin-Amerika különös valóságfelfogását hozzák el neked, Ámosz Oz a modern Izraelt mutatja meg, no meg a Vándorünnep, ami Párizs csodás utcáira repít el (köszi Hemingway), és sorolhatnánk, hiszen ez csak egy pár kedvenc. Nem véletlenül létezik irodalmi Nobel-díj, az írók általában hihetetlen nagy koponyák. Ha olvasol, lassan-lassan megismered az írót, a gondolatait, belemerülhetsz a létébe, és egyszer csak arra ébredsz rá, hogy hű, de szívesen elbeszélgetnél ezzel az emberrel. Szívesebben hallgatom az ők szubjektív véleményüket a dolgokról, mint akárki másét, mert ők alkottak. Időtállót alkottak, amit hacsak nem rejtett irodalmi zsenik vagyunk, nem kritizálhatunk péppé, hogy ez már nem aktuális, nem modern és dögunalmas. Igen, talán Jókai bőbeszédű volt, de szerintem megbocsájtható neki. Talán akkor ez volt a megszokott. (Sőt, biztos ez volt, csak feltételes módban lehet jobban átgondoljuk a dolgokat)

Lásd még

Ezek persze gyenge érvek. A valódi oka az irodalom fontosságának a művészi mivolta, hogy hozzátartozik a kultúránkhoz, sőt nem csak a miénkhez, hanem a mindenkiéhez. Ezáltal érthetjük meg magunkat és egymást. Nélküle nem tudunk megfelelni a “művelt ember”-től elvárt követelményeknek, az olvasás olyan alapértelmezetten fontos dolog, hogy nem is kéne arról beszélni hogy miért érdemes olvasni, és ennek megkérdőjelezése csupán költői kérdés lehetne, amire senki nem vár választ. (Ez talán picit durva volt, de álmodozni csak szabad…)
Nem azt mondom, hogy minden emberbe perfúzióval kell becsöpögtetni a betűket, sőt, aki nem kéri, nem erőszakoskodunk, legalább több marad másnak. Csak annyiról van szó, hogy ha fel akarsz vágni az értelmes, érett gondolataiddal és azt se tudod, hogy a Hamletet Shakespeare írta, akkor inkább hallgass. Vagy… kezdj el olvasni.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
3
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
3
Hozzászólások (0)

Írj választ

Az e-mail címed nem fog publikusan megjelenni.

2019 Kaleidoszkóp