A slamtelenség folytatódik Kemény Zsófival

A címben is szereplő Kemény Zsófi, művésznevén Sophie Hard, már 17 évesen megismerkedett a slam poetry titkaival. A Budapesten élő művésznő, a Kemény író család legifjabb tagja. Az irodalom már a vérében van, már amennyiben lehetséges az ilyesmi, akkor neki biztos úgy van. A slammel megalapozott hírnevét növelték regényei (az ’Én még sosem’ és a ’Rabok tovább’) meg a 4 éve megjelent verseskötete is (a ’ Nyíl láng használata’). A változatosság kedvéért a trash rap is szerepel az alkotási palettáján. A ’Piaci rés’ nevű feminista rap albuma magáért beszél. Mondhatjuk Zsófi keményen kitett magáért.

A nyáron alkalmam nyílt Kolozsváron elcsípni őt, az egyik fellépése után. Egy visszafogott fangirling keretein belül sikerült elérnem, hogy válaszoljon pár többnyire a slam poetry-t érintő kérdésre:

Hogyan írnád le a slam poetry-t?

– Költőverseny kocsmaszínpadon.

Mi indított el téged az úton, hogy slamelj/rappelj? Mi a TE történeted?

– Gimnazistaként elmentem a JAK szigligeti táborába, ahol Závada Péter és Simon Márton öt délelőttön keresztül szemináriumot tartottak az érdeklődőknek a slampoetry műfajáról. És ősszel az első havi slam-klubra néhányunkat be is neveztek. Az első versenyemen harmadik lettem, és két hét múlva delegáltak az I. Országos Slam-bajnokságba. Azóta kb. le se jövök a színpadról, mert bár nem mindig szeretek ott állni, valamiért mégis mindig felmegyek rá. Rapelni dacból kezdtem el, amikor azt mondták, hogy egy lánynak nem kéne rapelni, hiszen a rap férfi-műfaj.

Szerinted miben rejlik a Slam Poetry „titka”?

– Olyan, mint egy érzelmi szőnyegbombázás. Alapszabály, hogy mindenki csak a saját szövegével állhat ki, vagyis általában mindenki arról beszél, ami neki épp akkor a legfontosabb, legyen az érzelem, közélet, történet. Döbbenetesen sokszor árad nagyon sok energia és érzelem a színpadról. Mindez a versenyhangulattal, és nagyon sok szerető figyelemmel körítve.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi pályafutásod alatt?

– Ha a slam-pályafutásomat kérdezed, akkor az első klubgyőzelmemre, ami a 18. születésnapom előtti estére esett, és éppen erről a kitüntetett időszakról szólt: a felnőttéválásról. Ha nem azt, akkor a második regényemre, a Rabok tovább címűre.

Lásd még

Milyen motivációid vannak az írásban? (rap, slam, könyv)

– Belsők. Nem tudok nem írni, gyakorlatilag egész nap mondatok, sorok, történetek mennek a fejemben. És szerencsére rengeteg műfaj van a világon, amikben kipróbálhatom megfogalmazni őket. Vagy ha még nincs is épp megfelelő, csinálhatok nekik egyet-egyet. Eklektikusan képzelem el a műfajokat, általában összekeverem őket, mert csak olyat tudok csinálni, amilyet csinálni tudok, és az néha hasonlít egy meglévő műfajra, néha nem annyira. A rapelésem például csak nyomokban emlékeztet rapelésre.

Milyen rövid és hosszú távú terveid vannak?

– Írni és élni. (Épp egy új regényen dolgozom, valamint egy musicalen, két filmforgatókönyvön és egy drámaadaptáción, ez volt a rövidtáv. A hosszúig még nem látok el.)

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
4
Nem tetszik
0
Szórakoztat
1
Tetszik
1
Hozzászólások (0)

Írj választ

Az e-mail címed nem fog publikusan megjelenni.

2019 Kaleidoszkóp