Most ezt olvasod:
Hogyan tanuljunk: mint egy gép, vagy mint egy ember?

Hogyan tanuljunk: mint egy gép, vagy mint egy ember?

Biztos megtörtént már valamennyiünkkel, hogy készülnünk kellett valamire egy tantárgyból (legyen az felmérő, felelés vagy akár vizsga) és készültünk is, viszont miután az adott órán megfeleltünk a feltételeknek és megkaptuk az ezért megérdemelt jegyünket, az a sok információ, amit még a nagy nap előtt porszívóként szívtunk magunkba csak azért, hogy majd órán szóról szóra visszaadjuk, egyik napról a másikra úgy repült kifelé a szürkeállományunkból, mint ahogyan bement, sőt, talán egy picit gyorsabban.

Miért van ez? Nem tanulunk jól? Öregszünk, ezért rossz a memóriánk, akár egy használt robotnak? Vagy talán annyira nehéz leckét kaptunk, hogy az agyunk egyszerűen nem bírta megjegyezni és ezért törölte? Nem. Egyerűen nem tanulunk. Most akárki mondhatná, hogy ő többször is átolvasta a füzetét s még a tankönyvben is megnézte, hátha talál valami olyasmit, amit a tanár esetleg órán elfelejtett lediktálni, és sikerült neki tölcsérrel betölteni az összes adatot a fejébe mind az utolsó cseppig, ergo tanult. De pont itt van a hiba. Ne értsen senki félre, átolvasni és megjegyezni a leckéket jó dolog, de ezt így önmagában magolásnak hívják és a tanulástól messze áll.

Veszed az egyik szotyit a másik után, lehámozod a héját, megeszed a magját, majd veszed a következőt. Ezt csináljuk a leckében lévő adatokkal is, addig hámozzuk és nyeldessük őket, amíg bele nem ragadnak a fejünkbe. Mivel később nem használjuk a bemagolt adatokat, az agyunknak meg helyre van szüksége további információk befogadására, ezért feleslegesen tengődő hulladéknak nézi és kidobja őket. Ezért is felejtjük el azokat a dolgokat, amelyeket nem használunk fel, ez egy afféle beépített védőmechanizmus. Milyen pokoli lenne, ha mindent megjegyeznénk, ami egyszer az agyunkba jutott. A gondolatok csak úgy száguldanának a fejünkben össze-vissza, mint aszteroidák a világűrben. Szóval, lehet úgy magolni, mint egy gép, sőt, rövid távon célra is vezet (meglesz az a tízes), de utána jön a nagy agyürítés, és… a semmi.

És most, hogy a magolás jelentésével tisztában vagyunk, következő leckénk a tanulás képességének elsajátítása lesz. Nagyon nehéz mesterség ez, középkori mágusok és alkimisták próbálták meg megérteni és alkalmazni ezen ősi tudományt, de mind elbuktak… Nem kell megijedni, a viccet félretéve a tanulás sokkal könnyebb mint a már említett magolás, mivel csupán egyetlen egy alapszabálya van: meg kell érteni azt, amit meg akarsz tanulni. Miután már megértetted a leckét, onnantól kezdve már nem kell újra meg újra elkántáld, hogy tudd. Ha már a lecke lényegét elkaptad és ott tartod a kezedben, mint Harry Potter az aranycikeszt, onnantól kezdve már egyre jobban fogod hasítani a leckét (persze, senkit sem ösztökélek arra, hogy a füzeteit vagdossa). Miután megértetted a lényeget és tudsz azonosulni a leckével, már nem is kell megjegyezd úgy, ahogyan az neked le van írva, mert ha a lényeg megvan és érted is, akkor szabadon is tudsz beszélni róla. Az összeadást meg a kivonást is milyen jól megtanultuk elsőben, nem? A tanci elmagyarázta nekünk, megértettük és egy kis gyakorlás után már ment is. Az emberi lények egyik leghatalmasabb erénye az, hogy gyorsan tanulnak (oké, vannak kivételek, de róluk most inkább nem beszélek).

Lásd még

Sajnos vannak olyan dolgok is az iskolában, amelyeket be kell magolni, de szerencsére egyre inkább az ész használatára fektetik a hangsúlyt a tantervben, úgyhogy használjátok bátran az eszeteket, és tanuljatok úgy, mint egy ember, ne úgy, mint egy gép.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
3
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
1
Hozzászólások (0)

Hozzászólások

2019 Kaleidoszkóp