Most ezt olvasod:
Börtön, vagy a legkedvesebb hely számunkra?

Börtön, vagy a legkedvesebb hely számunkra?

Megébredtem. 7:24. Az éjjeli peda már ordít rám. Hat percem van elkészülni, és ezen kívül még büdös is vagyok… fene, amúgy sincs meleg víz… Ha a zuhanyt meg is spórolom, két perc az öltözés, két perc alatt megmoshatom a fogam. És még van két percem, hogy nyugodtan visszafeküdjek, és nyugodtan aludjak ameddig a takarítónők egy erősen elnyúzott „Békesséégeeet!”-tel fel nem ébresztenek. Ez körülbelül 23 perc pluszba. A háziknak már úgy is lőttek. Mondjuk meg kellett volna tegnap csinálnom szilenciumban ahelyett, hogy sorozatot nézzek. Hátha a tanár nem kéri. De ma harmadjára már a csengő kelt. Szünet van.
Tíz perc sok mindenre elég lehet. Lefirkálni gyorsan a matek házit, hogy a tanár szorító ujjai közül kicsusszanjon a nyakad. Ennyi idő alatt megírhatsz egy szépen kidolgozott kérvényt teletömködve a világ legnagyobb hazugságaival, ami miatt tudod, hogy biztosan pokolra fogsz jutni.

Én az utóbbit fontosabbnak tartom… Ha nem is másért, akkor a szabadságom miatt. Gyűlölöm, ha bezárva érzem magam. Igen, bentlakó vagyok Kolozsvár egyik legszigorúbb iskolájában.
Bár a kívülállók szemében iskolám és bentlakásom egy igazi börtön, mégis nagyon sokat láthattatok már különböző kocsmákban. Egy kávét szürcsölgetve, egy olyan valaki mellett, akit szintén ismeretlen – ő is bentlakó.
De hogy is kezdődött az egész?

A szüleim úgy gondolták, hogy jót tesz nekem a nevelés, és így kerültem bentlakásba. Az első hetekben az elviselhetetlen koszt miatt úgy adtam le kilókat, hogy amúgy is mínuszban voltam, aludni nem tudtam a többi tizenegy horkolásától, és magányos estéimet gyakran sírással töltöttem. Na jó… picit többször, mint gyakran. Furcsa volt és megszokhatatlannak tűnt.
Jelenleg a förtelmes kantinos kajától híztam el. Bár legtöbbször mosléknak tűnt, amit adtak, kész megváltásnak véltem egy hosszú nap után.
Az egyetlen, amire most el tudok aludni az a szobatársaim horkolása. Amikor hétvégente hazamegyek, a szüleim gyakran szidnak azért, hogy zenével alszok. Bocs, de csak zajban tudok aludni…

Ez a kérdés azokhoz szól, akik nem bentlakásban kell éljenek: mennyire kerülsz igazán belsőséges kapcsolatba valakivel, aki éppen nem a szerelmed? Mi, bentlakók jogosan állíthatjuk, hogy 1 szoba, 6 ágy, 2 asztal és 7-8 szék elegendő ahhoz, hogy örökre szóló barátságokat tudjon kovácsolni. Az isten szerelmére! Tusolni sem tudok már egyedül elmenni. Nem esik jól, ha egyedül vagyok. Szükségem van a társaságra. Akárkiére.

Lásd még

Biztos mindenki hallott a bentlakások csodálatos közösségeiről, legyen az hierarchikus felépítésű, vagy legyen az demokratikus felfogású. Mivel nálunk minden a kórus körül forog, van hogy a karmesterünk este szokta összehívni a rezesbandát egy-egy tenor vagy basszus szólampróbára. Ezt előszeretettel teszi az „iskola fura ura”. Az együtt elszenvedett percek olyan erőssé tesznek mint az acél, és egybe is forrasztanak.
Bármennyi hátulütője legyen is egy bentlakásnak, én valahogy bánni tudom, hogy hétvégére hazajöttem.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
3
Nem tetszik
0
Szórakoztat
2
Tetszik
2
Hozzászólások (0)

Írj választ

Az e-mail címed nem fog publikusan megjelenni.

2019 Kaleidoszkóp