Most ezt olvasod:
Készülj okosan!

Készülj okosan!

Folyamatos készülődésben vagyunk. Felelés, felmérő, félévi. Úgy igazán nem vagyunk tisztában azzal, hogy sok mindent miért kell ismernünk, a szemünk előtt csak a rövidtávú cél lebeg: túllenni az éppen következő megmérettetésen.

Gondolkoztál-e azon, miért kell már elemiben megtanulnod, mi az alany és az állítmány, miért fontos abban a korban, hogy tisztában legyél a mondattani viszonyokkal? Vagy hogy románból, mire gondol az “eul liric”, amikor igazán csak évek múltán kezd el igazán foglalkoztatni ez a kérdés, ha egyáltalán elkezd?

És később adatok, képletek, szabályok, definíciók. Mindegyiket megtanuljuk, majd levizsgázunk belőle. Közben telnek az évek, és minimális az az idő, ami arra marad, ami tényleg érdekel. Ritkán van lehetőségünk elmélyülni valamiben, amit éppen felfedeztünk.

Egyáltalán nem arról van szó, hogy az iskolában tanultak feleslegesek lennének. De minden csupán egy vizsgára készít fel bennünket. Felnőttként megállni a helyünket nem biztos, hogy itt fogunk megtanulni. Hiszen a kritikus gondolkodást, a kommunikációs készségeket, az időmenedzsmentet nem tanítja az iskola, pedig ezek ismerete mind érdekünk lenne.

Ezeket a készségeket “soft skills” néven emlegetik. Ebbe a kategóriába esnek azok a képességek, amelyek az emberekkel való munkára vagy a saját munkád elvégzésének módjára vonatkoznak, például csapatmunka, döntéshozatal vagy problémamegoldás. A “hard skills”, amit az iskolában is tanulunk, inkább a lexikális tudást foglalja magába ( irodalom, történelem, matematika, és még sorolhatnánk).

Mindkettő egyaránt fontos összetevője annak, hogy megtaláljuk a helyünket, és sikerüljön elérnünk céljainkat. Ezért is gondolom úgy, hogy nagyobb hangsúlyt kéne fektetni ezeknek a soft skilleknek az ismertetésére és elsajátítására. Kár lenne olyan alapvető készségeket elhanyagolnunk, melyeket egész életünk során felhasználunk, és szerintem az is kár lenne, ha ezeket nem tudatosan tanulnánk, hanem a saját magunk kárán.

Lásd még

Tudjuk, hogy benne van a tantervben bizonyos képességek elsajátítása, de az is tény, hogy igazából nincs idő arra, hogy ezt mindenki egyformán begyakorolhassa. Nem vagyunk egyformák: ugyanúgy, ahogy a lexikális tudást sem szívjuk magunkba egyformán, úgy ezeknek a “skilleknek” a kialakítása is sokunk esetében időigényes. És az idő az, ami nincs. Így aztán marad a sokkal könnyebben ellenőrizhető tananyag számonkérése, és marad a való élet, ahol aztán sokszor kiderül, hogy maga az életrevalóság megtanulása valahol a nagy készülődésben kimaradt.

Szerintem még van hova fejlődni, de jónéhányan már felismerték ennek a fontosságát: apró lépésekkel, de haladunk a kompetenciaalapú oktatás fele.

Akár jelmondatom is lehetne: a változás a rá való igénnyel kezdődik.

Mit szólsz?
Elszomorít
0
Imádom
2
Nem tetszik
0
Szórakoztat
0
Tetszik
0
Hozzászólások (0)

Írj választ

Az e-mail címed nem fog publikusan megjelenni.

2019 Kaleidoszkóp